A testheveder jó, ha szorosan tart?
Nem! Ez nem kényszerzubbony, ami akkor jó, ha szoros és esélytelen benne mozogni. Ha hordás közben sérül a szabad mozgástér érzete, akkor a munka hatékonysága is könnyedén csorbát szenvedhet, arról nem is beszélve, hogy ilyen módon a biztonságos munkakörnyezet legfeljebb csak álomként valósulhat meg. Ha adott a kényelmetlenség, a kellemetlenség, akkor teljes mértékben esélytelen a szakszerűséget is magában foglaló teljesítmény. Szóval a szorítás, mint elgondolás, abszolút téves. Akkor optimális a felvétel, ha a heveder szalagjai és a viselt ruha közé kényelmesen befér egy kéz. Így ugyanis van egy kis játékossága a felszerelésnek, ami megakadályozza a gúzsba kötöttség érzését, ugyanakkor garantálja a hiánytalan funkcionalitást.
A hátsó bekötés akkor stimmel, ha a lapockák környékén található, míg elől a mellpánt elhelyezkedése akkor ideális, ha a mellkas közepét érinti.
A testheveder fontos része a biztonsági bújtató?
Igen! Ezt miért hangsúlyozzuk ki külön? Azért, mert sokan hajlamosak a pántvégek, hevedervégek betűréséről megfeledkezni, mondván jól van az úgy, ahogy lóg, bújtatás nélkül. Ám ez balesetveszélyes és kockázatos döntés, ami biztonságtechnikai szempontból sem szabályos.
