Vagyis még akkor is megéri odafigyelni az aprónak tűnő, mégis komoly jelentőséggel bíró részletekre, ha ez olykor macerával jár. Idővel bele lehet jönni a megfelelő felhelyezésbe, utána pedig már gyerekjáték az egész.
Mikor funkcionál maradéktalanul a testheveder?
A fentiek fényében eléggé egyértelmű, hogy akkor, ha a felvétele minden tekintetben megfelel a szabályoknak. Melyek ezek? Nyomban soroljuk!
Egyrészt fontos, hogy a hevederszalagok és a ruha közé kényelmesen beférjen a keze. Ennek a leellenőrzése pusztán pár pillanatot követel. Aztán másrészt a hátsó bekötési pont elhelyezkedése akkor ideális, ha a lapockák magasságában található. Harmadrészt a mellpánt esése sem mellékes, akkor van minden rendben, ha a mellkas középső részére koncentrálódik. Végül, de a legkevésbé sem utolsó sorban, a sokak által elhanyagolt, elfelejtett pont, hogy minden egyes heveder vagy pánt vége következetesen, precízen vissza legyen hajtva a direkt az erre a célra tervezett bújtatókba. Ha ez nem stimmel, ha a végek csak úgy szabadon „szállnak”, az bizony roppantul balesetveszélyes.
Hogy néz ki, amikor a testheveder hordása tökéletes?
Az öv oldalakasztói szimmetrikusan csípőmagasságba kerülnek, míg a deréköv csatja a has közepére simul. Tulajdonképpen ennyi az egész! Magyarul roppantul könnyű a megvalósítás, nem kell hozzá más csak egy kicsi elszántság, türelem és elköteleződés.
